23.rész- Az igazság

23.rész

Miközben ezeken gondolkodtam, Louis magához húzott. Ott feküdtünk az ágyon egy ideje, amikor csengettek.
-Megyek, megnézem ki az.-mondtam, majd lementem és ajtót nyitottam.
-Csajszi. Mehetünk?-basszus, el is felejtettem.
-Őő, Demi van egy kis gond. Azt hiszem most nem tudok menni.
-Mi történt?
-Gyere be, elmondom.
Leültünk a nappaliban, és belekezdtem.
-Szóval. A mamám ma meghalt.-megint sírni kezdtem.
-Sajnálom. Egyedül vagy?
-Igen, anyuék elmentek a kórházba.
-Figyelj ha pihenni szeretnél, akkor nem is zavarlak.
-Maradj nyugodtan. Így legalább tudunk beszélni.
-Rendben. Szóval mi van veled meg Niall-el?
-Igazából semmi. Először Zaynnel jártam, de szakítottunk. Niall-el csak kavartam, de igazából, csak ő meg Louis találta ki, hogy felnyissák a szemem arra, hogy én igazából Louist szeretem.
-És felnyitották?-kérdezte kacsintgatva.
-Azt hiszem.-mondtam elvörösödve.
-Jólvan, ez a ti dolgotok. Nem szólok bele.-ekkor lejött Louis az emeletről, egy szál boxerben.(?)
-Öhhm....szia Demi. Nem tudtam, hogy itt vagy.-mondta, miközben a tarkóját vakargatta.
-Én nem is zavarok tovább, sziasztok. Majd még hívlak csajszi.-mondta Demi, és kiviharzott a házból.
Felmentünk a szobába, és én leültem az ágyra, míg Louis kiment az erkélyre. Elővettem a telefonom, és elkezdtem nézegetni a képeim. Volt egy csomó képem anyuékkal, az öcsémmel, a srácokkal. De egyen nagyon meglepődtem... egy kép a bulin ahol épp Louissal csókolózok. Nem töröltem ki, hisz ez az első közös képünk, ráadásul csókolózunk rajta. Az első csókunk.. bár eléggé ittas állapotban történt meg, mégis csak az első volt.Annyira belemélyültem a képbe, hogy észre sem vettem, hogy Louis leült mellém.
-Mit nézel?
-A buliba készült ez a kép.-mondtam, és odanyújtottam neki a telefont.
-Hmm. Az első közös képünk.
-Az első csókunk.-mondtam halkan, de nem elég halkan mert meghallotta.
-Kár, hogy nem józanul történt meg.-tettem még hozzá.
-Megismételhetjük, józanul.-emelte ki a józanul szót.-Persze csak ha nincs ellenedre.
Mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Persze, hogy nem volt ellenemre, egyből visszacsókoltam. Mikor elváltunk, rám nézett.
-Elmegyek fürdeni, ha nem gond.
-Dehogy, menj csak nyugodtan.
Elment fürdeni, én meg kimentem az erkélyre, de az ajtót magamra zártam. Rágyújtottam, és már a második szál cigit szívtam, mikor Lou eszeveszetten verte az ajtót.
-Lina, dobd el azt a kurva cigit. Tudod, hogy nem szeretem. És engedj ki.
Kinyitottam az ajtót, és a cigit beleraktam a hamutálba.
-Ugye tudod, hogy így vissza fogsz szokni rá?
-Most nem érdekel. Le kell vezetnem a stresszt, és dühöt. Ha nem akarod, hogy a pengéhez nyúljak, akkor hagyd ezt most rám.
-Rendben. De kérlek ne szokj vissza rá.-mondta majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-Nem fogok, ígérem.-mondtam és szorosan átöleltem. Átkarolt, és magához húzott. Hozzábújtam, majd arra eszméltem fel, hogy az ágyamban fekszek.
-Louis, mi történt?
-Elájultál. Lina mi a bajod? Ez már nem először fordul elő.
-Ööö...tudod... kicsi korom óta cukorbeteg vagyok. Úgy tűnik, hogy leesett a vércukorszintem. Este nem adtam be az inzulint magamnak.
-Mégis miért nem mondtad eddig?
-Mert féltem.
-Mitől?
-Nem tudom. Talán attól, hogy velem fogtok foglalkozni, és mindenki erről beszél majd. Teher lettem volna számotokra. Titokban akartam tartani. Örökre.
-Lina, te sosem leszel a terhünkre, ezt jegyezd meg.-mondta majd megcsókolt.