puszii :*
/a kórházban/
Már vagy negyed órája ülhettünk a váróterembe amikor kijött az orvos.
-Doktor úr! Hogy van Zayn?- futott oda hozzá Lou.
-Nos, Mr. Malik állapota igen súlyos, a balesetben nagyon sok vizet nyelt, ami sajnos a tüdejébe került. A felépülése sajnos kétséges. Lehet, hogy soha többet nem fog tudni énekelni.
Ledöbbentem. Azt hiszem, most kezdtem el érezni azt, hogy szeretem Őt. Nem akarom, hogy a bandának vége legyen.
-És mi kell ahoz, hogy felépüljön?- kérdeztem könnyekkel a szememben.
-Rengeteg pihenés. És persze az, hogy a következő hetekben/hónapokban senki ne zavarja meg a nyugalmi állapotát.
-Értem. Igyekszünk mindent megfelőlen végezni. Reméljük,hogy minél hamarabb felépül.
A doktor úr bólintott egyet majd elment.
-Én szeretnék bemenni hozzá.-mondtam remegő ajkakkal.
-Menj csak Lina, de ne mondj neki semmi olyat ami felkavarhatja.-mondta Niall majd átölelt.
-Köszönöm.
Bólintottak, majd bementem. Zayn eszméletlenül feküdt az ágyon. Bőgni kezdtem. Már egy ideje a széken ültem az ágya mellett, amikor bejött Lin.
-Lina, szívem, tudom, hogy nagyon kivagy, de már hajnali 2 óra van. Haza kéne mennünk.
-Nem megyek sehova míg fel nem ébred!
-Kérlek Lina! A srácok kint alszanak a padokon. Elfáradtak. Ahogyan te is és én is. Mindenkinek jobb lenne az ágyában aludni.
-Rendben. De nem fogok tudni egyedül aludni.
-Szívem megbeszélhetjük a fiúkkal, hogy a házunkba aludjanak. Holnap visszajövünk Zaynhez.
Megsimogattam Zayn karját, majd egy puszit adtam az arcára. Ekkor kifolyt egy könnycsepp. Nehéz volt őt így látni. Lin megfogta a kezem és húzott maga után. A kocsiban elaludtam, ugyanis fáradt voltam, ahogyan mindenki más is. Bementem a házba és ruhástul dőltem be az ágyba. Lin már megbeszélte a srácokkal, hogy itt alszanak. Harry bebújt Lin mellé az ágyba, átkarolta, majd puszit adott a hátára. Jó volt őket így látni. A baleset után Harry a kórházban kérte meg Lint, hogy legyen a barátnője. Persze Lin egyből igent mondott.
Reggel Liam esze-veszett üvöltözésére keltem.
-Mi van Liam?- pattantam ki az ágyból.
-A doktor úr hívott. Azt mondja Zayn felkelt, és Téged keres.
-Induljunk!- mondta Lou.
/a kórteremben/
-Zayn, minden rendben? Nem fáj semmid?
-Nem Lina nyugodj meg.- mosolygott.- Hiányoztál.
-Te is hiányoztál nekem.- megöleltem majd puszit adott az arcomra.
-Vigyetek haza!
-Hogy mi?
-Kérlek Lina! Nagyon rossz itt. Vigyetek haza!
-Megbeszélem a srácokkal.
/10 perccel később/
A papírok kitöltése után, elindultunk a szállásra. Zayn saját felellőségre ki jöhetett. Ám amikor odaértünk a házakhoz egy eszméletlen nagy meglepetés várt minket.
-Te meg mit keresel itt?- üvöltöttem neki.
-Nyugi Lina, csak beszélni szeretnék veled.
-Nincs mit megbeszélnünk! Eljátszottad az esélyedet. Engem hibáztattál azért amit nem tettem meg! Nemn tudok neked megbocsájtani.-könnybe lábadt a szemem. Akármennyire is haragudtam Justinra, 1 hónapja még szerettem őt. Persze nem úgy, mint most Zaynt.
-Kérlek Lina!
-Nem Justin! Sajnálom.
Ezzel elment.
Sírni kezdtem majd berohantam a házba. Egész éjjel bőgtem és még Zayn sem tudott megvígasztalni. Pedig egész éjszaka velem volt. De ez most nem segített. Akármennyire is próbálnám letagadni, azon a napon beleszerettem Justinba. De eljátszotta az esélyét. Most pedig, 1 hónappal később már nem is vagyok rá kíváncsi! Most csak Zaynre koncentrálok, és arra, hogy minél hamarabb felépüljön.
Az lesz a legjobb ha elfelejtem Justint! Még pedig minél hamarabb.