19.rész - Első nap

19.rész

-Anya!-ugrottam a nyakukba.-Mit kerestek ti itt?
-Louis felhívott minket, hogy hazajöttök egy kicsit.
-Louis.-néztem rá sunyin.
-Bocsi, de gondoltam valahogy haza kéne jutnunk.
Elnevettem magam. Rég volt ilyen jó kedvem.
-Na indulás.-mondta apu.
-Várjunk csak! Hol van Andy?
-Edzésen.
-Milyen edzés?
-Elkezdett kézizni.-könnybe lábadt a szemem.
-Mi a baj?-jött mellém Louis.
-Semmi..csak régen én is kézizni akartam, de már idős voltam ahhoz, hogy elkezdjem.
-Pont ezért kezdte el Andy.-mondta anyu, majd megölelt.
-Mi?
-Azt mondta, hogy szeretne elkezdeni kézizni, mert ha te nem tudtál tavaly csapatba játszani, akkor egy kis örömet szerez neked azzal, hogy most ő is kipróbálja. Nagyon szereti.
-Istenem. Már úgy hiányzik.
-Ne aggódj, nem sokára láthatod.-ölelt át Louis.
-Már alig várom.
-Akkor indulás.-mosolygott apu.
20 perc múlva haza is értünk.
-Otthon, édes otthon.-mosolyogtam.
-Azta! Csoda szép ház.-döbbent le Louis.
-Sajár építésű.-büszkélkedett apu.
-Nagyon jó.
-Menjünk beljebb.-jött anyu is.
-Andy mikor jön?
-3 óra fele.
-Szóval van 25 perc addig?!
-Jól látod!.-nevetett apu.
Felmentem a szobámba, és minden úgy volt, ahogy akkor hagytam, amikor elmentem Londonba. Megnéztem a képeimet, amik ki voltak rakva. Eszméletlen, hogy mennyit változtam 5-10 év alatt. Aztán megláttam egy képet magamról, amikor bent voltam a rehabilitációs központban. Könnybe lábadt a szemem. Az éjjeli szekrényemhez mentem ahol megtaláltam a pengét, amivel mindezt elkövettem. Még véres volt. Itt már sírtam... A kezemre néztem. Még látszanak a hegek. Rajta a Family tetoválással. Rájöttem, hogy a családom ad nekem erőt. Ekkor Louis jött be a szobámba.
-Bocsi, én csak.. Lina mi baj?
-Semmi. Csak...végignéztem a képeimet...
-És ezért sírsz?
-Csak találtam egyet, ami sokat jelent nekem..
-Melyik az?
-Csukd be az ajtót.-becsukta, majd beljebb jött.-Ez az!-odaadtam a kezébe.
-Ez a rehabon készült?
-Igen. Itt kerültem be. Ez egy fordulópont volt az életemben.
-Naa, ne sírj.-odahúzott magához.
-Louis ez nehezebb mint hittem.
-Lina, figyelj rám. Nem nehéz, csak túl kell rajta jutni. Meg kell szabadulni az emlékektől.
-De Louis, a hegektől nem tudok megszabadulni. És nem is szeretnék. Ezek olyan emlékek számomra, amik megváltoztatták az életem...
-Értem, de ha mindent megtartasz ami erre emlékeztet, akkor tényleg nehéz lesz!
-Nem számít. A lényeg, hogy olyanok vannak mellettem, akik fontosak, szeretnek, mellettem állnak, és támogatnak...mindenben!
-Én melletted vagyok.
-Köszönöm.-mondtam majd szorosan átöleltem.
-Na menjünk le, nézzük meg, hogy itt van-e már az öcséd.
-Rendben.
-Várj! Előbb igazítsd meg a sminked, kicsit elkenődött.-mosolygott.
-Hupsz.-elpirultam.
-Gyere segítek.-letörölte a sminkem -Így szebb vagy.
-Köszönöm:$
Lementünk, és amikor a lépcső felénél jártam, meghallottam Andy hangját.
-Itt van.-suttogtam Louisnak.
-Akkor menj oda hozzá. Ő nem tudja, hogy itthon vagy.
/Nappaliban/
-Anyu, mikor jön haza Lina? Már lezárult a tanév, nem?
-De, nemsokára jön.
-Már nagyon várom. Rettentően hiányzik.
Anyu megölelte, én pedig odamentem mögé. Amikor elengedte anyut, megütögettem a vállát, ő pedig ijedten fordult hátra.
-Linaa.-ölelt át.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem.
-Meddig maradsz itthon?
-Még nem tudom.
-Ne menj vissza, kérlek!
-Andy muszáj lesz.
-Őőő, Lina beszélhetnénk egy kicsit?-szólt közbe Louis.
-Persze. Egy pillanat és jövök Andy.
/Lina szobája/
-Lina. Mi a srácokkal nem messze lakunk Londontól, és a házunk mellett van egy hatalmas eladó családi ház. Mi lenne ha kiköltöznétek? Családostul?!
-Louis, ez remek lenne, de sajnos nem tudjuk fizetni. Ezért tettem le most az érettségit, hogy elmenjek dolgozni, és kicsit segítsem őket...
-Lina, ezen ne múljon! Majd mi kifizetjük nektek.
-Nem Louis, szó sem lehet róla!
-De! Kérlek! Így közelebb lennétek. És többet lehetnél Niall-el. Ha visszaköltözöl ide, akkor nagyon keveset találkoztok majd...
-Rendben. De csak a felét fizethetitek akkor!
-Rendben. Köszönöm.-mondta, majd szorosan megölelt.
Andy jött be a szobámba.
-Lina ő a barátod?
-Andy, ő a haverom. Szinte már a bátyám. Ő Louis. Louis, ő Andy.
-Szia.-nyújtotta a kezét Andynak.-Louis vagyok. Remélem jól kijövünk majd.
-Szia.-Andy megfogta a kezét...eddig jó.-Én is remélem. Csak ne vedd el a nővérem tőlem.
-Ne aggódj, nem fogom.-mondta Louis mosolyogva.
-Akkor jó.
/eközben Londonban/
~Niall szemszöge~
-Hol a faszomban lehetnek? Egyik sem veszi fel a telefonját.-üvöltöttem. Nagyon aggódtam értük.
-Nyugi Niall, biztos jól vannak.-nyugtatott Liam.
/Amerika/
~Lina szemszöge~
-Lina, gyere egy picit.-üvöltött anyu a konyhából.
-Mindjárt jövök Louis. Érezd magad otthon.
Lementem, majd anyuékkal találtam magam szemben.
-Lina, figyelj. Louisnak nálad kéne aludnia mivel a vendégszoba tele van pakolva. Remélem nem gond.
-Dehogy!
-Köszönöm. De semmi hülyeség.-mondta anyu szúrós szemekkel.
-Anyu! Ő olyan mintha a bátyám lenne!
-Rendben. Na nyomás aludni! Jó éjt.
-Jó éjt.-mielőtt felmentem volna, öntöttem 2 pohát narancslevet.
Felmentem a szobámba, és Louis még mindig ott volt.
-Tessék, ezt neked hoztam.-nyújtottam neki az egyik poharat.-Éhes nem vagy?
-Köszönöm, és nem.-mosolygott.
-Őőő, meg kéne beszélnünk valamit.
-Mond csak.
-Szóval..Itt kéne aludnod a szobámban velem, mivel a vendégszoba tele van. Ha baj, akkor én lemegyek a nappaliba.
-Dehogy baj!-mosolygott.-Majd én vigyázok rád.
-Köszönöm Louis. Mész fürdeni, vagy mehetek?
-Menj nyugodtan, én még felhozom a cuccom.
-Rendben. Sietek.
Összeszedtem a cuccomat, majd bementem a fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam. Kivételesen 10 perc alatt végeztem. Gyorsan felvettem a pizsinek kinevezett pólót és franciabugyit. Nem vagyok szégyenlős, meg Louis már látott így. Kimentem a szobámba, és Louis már az ágyon ült, és laptopozott.
-Mehetsz zuhanyozni.-mondtam, és leültem az ágyra.
-Rendben.-rám nézett.-Whááóó. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. Na de menj csak fürdeni.
-Merre van a fürdő?
-Az az ajtó.-mutattam a fürdőm fele.
-Sietek.
-Rendben.
Míg Louis fürdött, én felmentem twitterre...