2.rész- Veszekedés

Komikat kéreeek :)) köszönöm az előző részhez kapott kommenteket:) nagyon igyekszem :) puszi :*

Justin valami híres kávézóhoz irányította a sofőrt. Mikor megérkeztünk leültünk egy asztalhoz. Felvette a pincér a rendelést, majd elment.
-Szóval! Mesélj egy kicsit magadról.-kérte Justin.
-16 éves vagyok, amerikai származású, de a suli miatt Londonba jöttem. A szüleim mindenben segíteni szeretnének, de nem hagyom nekik.-itt felnevetett- Van egy öcsém, Andy Jones 6 éves, és nagyon egymáshoz vagyunk nőve.- itt elszomorodtam, mert hiányzott már az öcsém.
-És mikor mész haza?-kérdezte. Látszott rajta, hogy tényleg érdekli.
-Majd csak nyáron.
-Jaj, ne szomorkodj, biztosan beszéltek valahogyan.
-Eddig telefonon beszéltünk.- nevettem fel.
-Jaj, tényleg ez a tied.- és átnyújtott egy kis dobozkát. Kibontottam, és egy rózsaszín Iphone(!) volt a kezemben.
-Justin ezt nem fogadhatom el.
De igen! Vedd úgy hogy ez a szereplésért az egyik jutalom!
-Jaj, Justin köszönöm szépen!-ekkor valami villanást láttam oldalról. Aztán egyre több kattanás hallatszott.
-Futááás!- kiáltotta Justin.
Kirohantunk a kocsijához, beültünk, és Justin gyorsan elhajtott. Valami elhagyatott helyre érkeztünk, ahol leálította a motort.
-Már előre látom a holnapi címlap sztorit- kezdte- "Justin Bieber egy idegen lánnyal üldögélt London egyik híres kávézójában".-közben kezével mutogatott.
-Justin nyugi!-próbáltam nyugtatni.
-Neked ez talán egy kis semmiség. De nekem nagyon sokat jelent.
-Justin hogy lehetsz ilyen? Nem tehetek róla!
-De igenis tehetsz!-itt elállt a lélegzetem- Honnan tudták, hogy itt vagyok, ha nem tőled?!
-Fogalmam sincs, Justin, de én nem tettem semmit ellened! NE próbáld rám fogni.
-Most azonnal visszaviszlek a suliba!
-Jó!
-Jó!
Egész úton nem szóltam egy szót sem, ahogyan ő sem. El sem hiszem, hogy ilyen bunkó volt! Visszaértünk, kiszálltam, becsaptam az ajtót magam mögött és berohantam a suliba! Csendben kellett mennem, mert már rég takarodó volt. Sírva rohantam be a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót! Feküdtem az ágyon és csak sírtam. Ekkor valaki bejött az ajtón, becsukta maga mögött az ajtót, és leült az ágyamra. Nem néztem rá, mivel ilyenkor már fél álomba voltam, és a sírástól lassan álomba szenderültem.